Zsolozsma

(Kecskeméti Piarista Templom: Elmélkedések a zsolozsmáról 4.rész 2012.)

                                    *                                   

A zsolozsma az Egyház nagy közösségi imádsága, és végzésével Krisztus Titokzatos Testének nagy ima-áradatába kapcsolódunk be. Ezt az imát Krisztus földi életében kezdte el (ő állandó imakapcsolatban volt Mennyei Atyjával...) és ezt folytatja most is a földön láthatatlanul Testének tagjai által. Ebből fakad ennek az imádságnak minden értéke és méltósága:

- Krisztus imádásához kapcsolódunk, tehát Általa és vele imádkozunk...

- önmagunk megszentelésének eszköze lesz, hiszen Krisztus közösségébe emel (tanít és kegyelemben részesít)

- Krisztus Egyházának építésén munkálkodunk, mikor a szent zsolozsmát imádkozzuk. Így járulunk hozzá az emberek üdvözítéséhez. A zsolozsmát az Egyházért és az egész világért imádkozzuk.

A zsolozsmát az imaórák liturgiájának nevezzük, mert a nap különböző óráira van szétosztva, hogy a múló időt szenteljük meg általa. Jézus szüntelen imádságra buzdította követőit. Ez a zsolozsmában úgy valósul meg, hogy a nap különböző óráiban imádkozva fordulunk Istenhez. Így az ima, mintegy átszövi a napunkat.

Az Egyházban a szerzetesi közösségek és a papok rendszeresen végzik a zsolozsmát, és nagyon ajánlatos, hogy lehetőségünkhöz mérten a hívek is részt vegyenek benne közösségben vagy egyénileg.

A zsolozsma zsoltárokból, himnuszokból, olvasmányokból és különféle könyörgésekből felépített, szabályosan rendezett imádság.

Himnuszok: Istenhez intézett dicsőítő ének. Ezek a zsolozsma legköltőibb részei, az ünneplés sajátos jellegét, mondanivalóját foglalják össze.

Olvasmányok: a zsolozsmában bőven olvassunk részeket a Szentírásból, sőt szentek, nagy egyéniségek írásaiból is, így tárul fel előttünk az Egyház lelki kincstára.

Könyörgések: ezekben fogalmazzuk meg kéréseinket, kérésinkkel az egész Egyház, sőt az egész világ ügyeit Isten elé visszük.

A zsolozsmában a zsoltárok 4 hetes ciklusban ismétlődnek.

Egy nap zsolozsmája a következő imaórákból áll:

1. Invitatórium (imádságra hívás)
Ez vezeti be a napi zsolozsmát, olyan mint a szentmisében a kezdő ének, megadja a nap, az ünnep alaphangulatát. Egy, a napnak megfelelő Antifóniából és a 94. sz. elimádkozásából áll. Az Invitatóriumot a zsolozsma azon része előtt mondjuk el, amelyikkel a napi imádkozást kezdjük.

2. Olvasmányos imaóra
Ezt a nap bármelyik szakaszában végezhetjük. Az a fő célja, hogy a Szentírásból és a lelki élet mestereinek írásaiból lelki táplálékot nyújtson. Himnusszal kezdjük, majd három zsoltárt imádkozunk. Ezután a Szentírásból olvasunk egy hosszabb szakaszt, majd lelki olvasmány következik. Akik rendszeresen végzik az olvasmányos imaórát, azok 2 év alatt a Szentírást lényegében végigolvassák.

3. Laudes (reggeli dicséret)
Ez az Egyház reggeli imája. Az igaz világosságra, a föltámadt Krisztusra tekintünk, hozzáfordulunk. Isten nagyságát magasztalva bizalommal és bátorsággal indulunk napi feladatainkra, hogy tetteinkkel is megdicsőíthessük Istent.

Himnusz, három zsoltár, rövid szentírási olvasmány, válaszos ének, Benediktusz, fohászok és a Miatyánk alkotják a Laudest.
Zakariás magasztaló éneke (Benediktusz) fontos és szép része a reggeli dicséretnek, melyen az t kérjük, hogy "félelem nélkül szolgáljuk Őt"... Szentségben és igazságban járjunk előtte napról napra, amíg élünk".

4. Napközi imaóra
Ősi hagyomány szerint a nap bizonyos szakaszait imával szentelték meg. Ezt a hagyományt őrzi a napközi imaóra. Attól függően, hogy a nap melyik szakaszában végezzük, változik a himnusza és imádságunkat az üdvösségtörténet egyes eseményeihez kapcsolja:
- tercia: (de. 9 óra körül)
A Szentlélek eljövetelének órája, kérjük a Lélek megvilágosító és erősítő kegyelmét.

- Sexta (déli 12 óra körül):
Jézus keresztre feszítésének órája. Segítségkérés a napi teherviseléshez.

- Nóna: (du. 3 óra körül):
Jézus halálának órája. A végső állhatatatosság kérése.

5. Vesperás (vecsernye, esti dicséret)

Az esteledő napon ez a mi esti áldozatunk, esti hálaadásunk. A soha le nem nyugvó Naphoz, Krisztushoz fordulunk, aki az örök élet fényét vetíti ránk, így kap értelmet életünk, munkánk, halálunk.

A vesperás szerkezete hasonlít a laudeséhez, itt a Szűzanya hálaadó énekét, a Magnifikat-ot imádkozzuk: "Magasztalja lelkem az Urat, és ujjong szívem üdvözítő Istenemben... Mily nagy dolgokat művelt velem Ő, a Hatalmas és Szent, Irgalma az istenfélőkre száll nemzedékről nemzedékre".

A laudes és a vesperás alkotják a napi zsolozsma két sarkpontját.

6. Kompletórium (lefekvés előtti imaóra)
A nyugodalmas jó éjszakát és a jó halál kegyelmét kérjük. Elején lelkiismeret-vizsgálatot és bűnbánatot tartunk, hogy a nap befejeztével rendezzük dolgainkat az Istennel, és magunkat bizalommal a kezébe helyezzük.
Simeon búcsúzó énekét (Nunc dimittis) imádkozzuk mi is:

"Bocsásd el most szolgádat Uram, szavaid szerint békességgel, hiszen már látták szemeim az üdvösséget, melyet minden nép számára rendeltél."

Az időszakos Mária-antifónák egyikének elimádkozásával fejezzük be a kompetóriumot.