Zsolozsma
http://breviar.sk/hu/default.htm
Az imában azonban kiegyenesedünk, kitágul lélegzésünk és tekintetünk. Fölemeljük fejünket, és észrevesszük életünk nagyobb összefüggéseit, a teremtés csodáit. Fölfigyelünk arra, hogy mellettünk is élnek emberek; hogy másokkal együtt, másokért és gyakran mások helyett is imádkozunk; hogy egy nagyobb közösség, az egyház, sőt az emberiség felelős tagjai vagyunk.
Az ókori bölcsek azt mondták, az embert jelölő szavuk azt jelenti: „az, aki a magasba néz.” A fentre irányuló tekintet és a fentre irányuló élet különbözteti meg az embert a tudattalan élőlénytől, akinek csak környezete van, nem pedig szabad, alkotó világa.
A zsolozsmában is fölfelé irányul tekintetünk. Hamarosan látjuk, ahogy a tömjénfüst a mennyezet felé száll; ugyanígy imádságunk is Isten elé emelkedik, és figyelmünknek is a magasba kell irányulnia. Ha lelkünk mindig lent marad, és – ha csak apró lépésekben is – de nem indul fölfelé, akkor hiába a szóbeli imádságunk.
A fölemelkedésben azonban egyrészt türelmesnek, másrészt okosnak kell lenni; e lelki fölemelkedés nem azonos a kierőszakolt érzelmi emelkedettséggel, gerjesztett jámbor indulattal. A valódi fölemelkedés csendes, nem mérhető. Ne is számlálgassuk elégedetlenséggel vagy önteltséggel lelkünk vélt magasságát, sikerét, sikertelenségét! Ne saját magunk próbáljunk fölkapaszkodni, mesterségesen, külső hatásokkal önmagunkat megcsalva, hanem adjuk át magunkat Isten kegyelmének, aki – miként Mária imájában énekeljük – az alázatosakat fölemeli. A zsoltár az alázatosak imája; egyszerű szavakat igényel, egyszerű szívekben honos. Ez a meghajlás magasra, Isten színe elé emel, ez az alázat az igazság és a szegénység méltóságát adja.
(Kecskeméti Piarista Templom: Elmélkedések a zsolozsmáról 4.rész 2012.)
*
A zsolozsma az Egyház nagy közösségi imádsága, és végzésével Krisztus Titokzatos Testének nagy ima-áradatába kapcsolódunk be. Ezt az imát Krisztus földi életében kezdte el (ő állandó imakapcsolatban volt Mennyei Atyjával...) és ezt folytatja most is a földön láthatatlanul Testének tagjai által. Ebből fakad ennek az imádságnak minden értéke és méltósága:
- Krisztus imádásához kapcsolódunk, tehát Általa és vele imádkozunk...
- önmagunk megszentelésének eszköze lesz, hiszen Krisztus közösségébe emel (tanít és kegyelemben részesít)
- Krisztus Egyházának építésén munkálkodunk, mikor a szent zsolozsmát imádkozzuk. Így járulunk hozzá az emberek üdvözítéséhez. A zsolozsmát az Egyházért és az egész világért imádkozzuk.
A zsolozsmát az imaórák liturgiájának nevezzük, mert a nap különböző óráira van szétosztva, hogy a múló időt szenteljük meg általa. Jézus szüntelen imádságra buzdította követőit. Ez a zsolozsmában úgy valósul meg, hogy a nap különböző óráiban imádkozva fordulunk Istenhez. Így az ima, mintegy átszövi a napunkat.
Az Egyházban a szerzetesi közösségek és a papok rendszeresen végzik a zsolozsmát, és nagyon ajánlatos, hogy lehetőségünkhöz mérten a hívek is részt vegyenek benne közösségben vagy egyénileg.
A zsolozsma zsoltárokból, himnuszokból, olvasmányokból és különféle könyörgésekből felépített, szabályosan rendezett imádság.
Himnuszok: Istenhez intézett dicsőítő ének. Ezek a zsolozsma legköltőibb részei, az ünneplés sajátos jellegét, mondanivalóját foglalják össze.
Olvasmányok: a zsolozsmában bőven olvassunk részeket a Szentírásból, sőt szentek, nagy egyéniségek írásaiból is, így tárul fel előttünk az Egyház lelki kincstára.
Könyörgések: ezekben fogalmazzuk meg kéréseinket, kérésinkkel az egész Egyház, sőt az egész világ ügyeit Isten elé visszük.
A zsolozsmában a zsoltárok 4 hetes ciklusban ismétlődnek.
Egy nap zsolozsmája a következő imaórákból áll:
1. Invitatórium (imádságra hívás)
Ez vezeti be a napi zsolozsmát, olyan mint a szentmisében a kezdő ének, megadja a nap, az ünnep alaphangulatát. Egy, a napnak megfelelő Antifóniából és a 94. sz. elimádkozásából áll. Az Invitatóriumot a zsolozsma azon része előtt mondjuk el, amelyikkel a napi imádkozást kezdjük.
2. Olvasmányos imaóra
Ezt a nap bármelyik szakaszában végezhetjük. Az a fő célja, hogy a Szentírásból és a lelki élet mestereinek írásaiból lelki táplálékot nyújtson. Himnusszal kezdjük, majd három zsoltárt imádkozunk. Ezután a Szentírásból olvasunk egy hosszabb szakaszt, majd lelki olvasmány következik. Akik rendszeresen végzik az olvasmányos imaórát, azok 2 év alatt a Szentírást lényegében végigolvassák.
3. Laudes (reggeli dicséret)
Ez az Egyház reggeli imája. Az igaz világosságra, a föltámadt Krisztusra tekintünk, hozzáfordulunk. Isten nagyságát magasztalva bizalommal és bátorsággal indulunk napi feladatainkra, hogy tetteinkkel is megdicsőíthessük Istent.
Himnusz, három zsoltár, rövid szentírási olvasmány, válaszos ének, Benediktusz, fohászok és a Miatyánk alkotják a Laudest.
Zakariás magasztaló éneke (Benediktusz) fontos és szép része a reggeli dicséretnek, melyen az t kérjük, hogy "félelem nélkül szolgáljuk Őt"... Szentségben és igazságban járjunk előtte napról napra, amíg élünk".
4. Napközi imaóra
Ősi hagyomány szerint a nap bizonyos szakaszait imával szentelték meg. Ezt a hagyományt őrzi a napközi imaóra. Attól függően, hogy a nap melyik szakaszában végezzük, változik a himnusza és imádságunkat az üdvösségtörténet egyes eseményeihez kapcsolja:
- tercia: (de. 9 óra körül)
A Szentlélek eljövetelének órája, kérjük a Lélek megvilágosító és erősítő kegyelmét.
- Sexta (déli 12 óra körül):
Jézus keresztre feszítésének órája. Segítségkérés a napi teherviseléshez.
- Nóna: (du. 3 óra körül):
Jézus halálának órája. A végső állhatatatosság kérése.
5. Vesperás (vecsernye, esti dicséret)
Az esteledő napon ez a mi esti áldozatunk, esti hálaadásunk. A soha le nem nyugvó Naphoz, Krisztushoz fordulunk, aki az örök élet fényét vetíti ránk, így kap értelmet életünk, munkánk, halálunk.
A vesperás szerkezete hasonlít a laudeséhez, itt a Szűzanya hálaadó énekét, a Magnifikat-ot imádkozzuk: "Magasztalja lelkem az Urat, és ujjong szívem üdvözítő Istenemben... Mily nagy dolgokat művelt velem Ő, a Hatalmas és Szent, Irgalma az istenfélőkre száll nemzedékről nemzedékre".
A laudes és a vesperás alkotják a napi zsolozsma két sarkpontját.
6. Kompletórium (lefekvés előtti imaóra)
A nyugodalmas jó éjszakát és a jó halál kegyelmét kérjük. Elején lelkiismeret-vizsgálatot és bűnbánatot tartunk, hogy a nap befejeztével rendezzük dolgainkat az Istennel, és magunkat bizalommal a kezébe helyezzük.
Simeon búcsúzó énekét (Nunc dimittis) imádkozzuk mi is:
"Bocsásd el most szolgádat Uram, szavaid szerint békességgel, hiszen már látták szemeim az üdvösséget, melyet minden nép számára rendeltél."
Az időszakos Mária-antifónák egyikének elimádkozásával fejezzük be a kompetóriumot.