Írások az imáról

Dr. Papp Miklós:  Ki mint imádkozik, úgy is él

Az imádság, mint az erkölcsi tettben hatékony spirituális háttér  (részletek)

Az imádkozó Isten örökkévalóságától lenyűgözve mer az időben töredékes életet élni, mer egyoldalú lenni, mert Istennél már mindent megnyert. Ha az ember mer igényesen egyoldalúan élni, s életét a töredékességben élni, akkor is megkap mindent. Az igényesen megélt egyoldalúság ugyanoda vezet. Az imádkozó ezért nem kapkod, ezért nem szomorú, ezért tud töményen élni, s még a töredékesség ellenére is megvigasztalt lenni, és ezért rendelkezik egy megdönthetetlen vidámsággal. Ezért nem akarja váltogatni az életdöntéseit, ezért tud tisztábban válogatni a célok között.

A napi imádság az igényteljes gondolatvilág kialakítását jelenti. Végül is az ember szüntelenül ebben mozog. Egy meghozott életdöntésnek az embernek gondolataiban örülnie kell, annak a szép oldalait újra és újra fel kell fedeznie, különben a saját életdöntésének csak a mindennapi nyomasztó súlya kerül előtérbe, és akkor vágyik át a kerítésen, más életállapotba. Ez a pozitív beállítottság nem hullik érdemtelenül az ember ölébe. Az egyszer megnyert boldogságot életben és emlékezetben kell tartani.

Ki mint imádkozik, úgy is él: a rendszeres mindennapi és vasárnapi imádság, megfontolás, mérlegelés, ha nem is rövid távon, de hosszú távon kézzelfoghatóan visszahat az életdöntésekre és a konkrét erkölcsi döntésekre is.

Az idő nemcsak múlik, és könyörtelenül a halál felé lépked, hanem egyszerre lehetőség olyan célok megvalósítására, amik a halállal nem múlnak el.

…aki az egyetlen szükségest, azaz Istenben már mindent megnyert, az tud önzetlenül időt ajándékozni, aki pedig időt ajándékoz, az a legdrágább tulajdonát adja ki a kezéből.

A teljes írás: http://www.sapientia.hu/hu/foiskolank/oktato/75

                         Kapcsolódó letöltések

                             .