Az ima ereje

Saját tapasztalatok megosztása és ima kérése konkrét esetben

Örülnénk annak, ha mások is elmondanák tapasztalataikat, ezzel is buzdítva és erősítve azokat, akikért most kell imádkoznunk.

Szívesen tesszük ezt minden beteg gyermekért.  Akik szeretnék, hogy róluk is tudjunk, ide írva kérhetik a csoport tagjait a közbenjáró imádkozásra.

Alázat

Szerbusztok Kedves kereszTezők!

 

Szinte pontosan egy éve léptem be a kereszTező imakörbe, és hiszem, hogy imáimmal picit én is hozzájárultam sokak terhének csökkenéséhez vagy a terhek könnyebb viseléséhez. Nem valami "izzó" itt az élet a FORUM-on, de hadd csiklandozzam egy picit a szíveteket, lelketeket néhány gondolattal. Talán ezek a godolatok is segíthetnek rajtunk. Azaz nem csak az ima, hanem az együtt gondolkodás is. Egyáltalán a gondolkodás, hogy megpróbálunk valamit jobban megérteni. Valamit jobban megérteni az együtt gondolkodásban pedig azt jelenti, hogy közelebb kerülni egymáshoz és közelebb kerülni Istenhez.

A fórumon először az "Ima ereje"-vel kapcsolatban jelentkeztem gondolatébresztő írásommal és most szükségét éreztem egy kis kiegészítésnek, néhány további gondolatnak.

A mitől függ az ima ereje kérdésre adott négy válaszomból az első az imádkozó alázata volt. Amit mostanában többször is tapasztaltam (vagy már régebben is, csak most kezd tudatosodni bennem), hogy erős félreértés van az ALÁZAT szó körül.

Sokak úgy gondolják, hogy az alázat egyben megalázottság is! És egy önként vállalt megalázottság, az micsoda butaság.

Jézus ezt másképpen látta és tanította. Jó lenne, ha tudnánk rá figyelni és megfogadnánk, megtartanánk, alkalmaznánk az igazi értelemben vett alázatot. Rengeteg örömben, sikerben, boldogságban, csodában lehet így részünk, még itt a földön is, hát még utána ...

Rengeteg féle dologgal szemben lehetünk alázatosak, s mindegyiknek megvan a maga értelme és szépsége. Ez is milyen rossz megfogalmazás, hogy alázatosak vagyunk valamivel vagy valakivel szemben, mert hát nem inkább mellette?

Lehetünk alázatosak:

  • egy emberrel szemben (minden emberrel szemben?)
  • egy helyzettel szemben
  • egy feladattal szemben
  • egy helyszínnel szemben
  • egy üzleti partnerrel szemben
  • egy vezetővel,
  • de egy beosztottal szemben is
  • egy szerencsével
  • és egy sorscsapással szemben is
  • egy betegséggel szemben
  • stb.
  • az imával szemben
  • mindennel szemben
  • az Istennel szemben

Alázat, hogy békével elfogadom alázatom tárgyát, jó akarattal másodlagossá válok mellette. Azaz az alázat, hogy elfogadom Isten akaratát. Akkor is ha nekem pillanatnyilag rossz. Akkor is, ha nem értem. Miért olyan szörnyű ez, amikor naponta imádkozzuk, hogy "Legyen meg a Te akaratod!".

Andrea egy korábbi hozzászólásában van egy vers, melynek refrénje: "Isten sohasem ejt hibát". Érdemes elolvasnotok még egyszer! Azaz ha most még rosszul is esik, ha még nem is értjük, legalább higgyük, hogy célja és értelme van mindennek és mindenkinek, aki körülvesz bennünket.

Az alázat a megbocsátás is! Milyen nehéz is megbocsátani. Pedig ezt is naponta imádkozzuk! Hogy "miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek!". Milyen alázat van bennem, ha képes vagyok naponta imádkozni bűneim bocsánatáért, de azt, hogy én is megbocsátok az ellenem vétkezőknek, csak elmondom, mert ott van szövegben, de nem teszem meg!

Mi is ez az alázat akkor hát pontosan. Tényleg ilyen összetett és bonyolult? Nem vagyok se filozófus, se teológus, ne várjatok tőlem tudományos definíciót. Azaz, ha engem kérdeztek, akkor én csak annyit mondok, hogy az alázat röviden: Szeretet. Mint ahogyan végül is az Isteni törvények mindegyike visszavezethető erre az "alaptörvényre". Tényleg ilyen egyszerű? Bennünk van a kulcs, rajtunk múlik! Ha már rendszeresen kérjük, hagyjuk is és fogadjuk is el az Ő akaratát! Alázattal, szeretettel! Legyen meg az ő akarata!

Ti hogyan látjátok ezt?

 

Alázattal, szerettel,
Balázs

 

 

 

 

   

 

 

 

A közbenjáró imáról

"Ha egy követ dobunk a tóba, gyorsan eltűnik a szemünk elől, hatására azonban a víz fodrozódni kezd, és a hullámok egyre messzebbre mennek a vízen. Ehhez hasonlóan egy krisztusi életnek is örökre szóló hatása van, mely sokak életét befolyásolja."

(Roy Lessin)

 

 

Isten gyermekeiként megvan a jogunk, a kiváltságunk, az azonosítónk és megvan az "ujjlenyomatunk", hogy bármikol és bárhol beszéljünk Istennel. Nem kell bejelenteni minket, feliratkozni egy listára vagy várni a sorunkra. Isten gyermekeiként azonnali hozzáférésünk van.

Hagytad már, hogy ez az igazság megragadja a szívedet? :) Tudod mit jelent ez? Mihelyt megérted ezt a fogalmat, megváltoztatja az immádkozásod módját.

 

Jézus azt mondja, hogy „kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek”. Arra buzdít minket, hogy vigyük az Atya elé a kérésünket, bízzuk Rá, hagyjuk ott. Nem kell nyomást gyakorolnunk rá, könyörögnünk,vagy felsorakoztatnunk az okokat, hogy miért gondoljuk úgy, hogy erre a kérésre feltétlenül válaszolnia kell.

A kérés azt jelenti, hogy egyszerűen az Atya elé visszük kéréseinket - nem a választ. Mint az Édesanyja: „Nincs boruk”. Vagy mint Lázár testvérei: „Uram, akit szeretsz beteg:” Isten azt akarja, hogy őszinték legyünk vele, elmondjuk mire van szükségünk és mire vágyunk, de mindig olyan szívvel, mely fontosabbnak tartja az ő akaratát a miénknél. Tehát imádkozz őszintén, egyszerűen és lényegretörően! Amikor rájöszz, hogy mennyire édesen egyszerű benyújtani a kérelmeidet az Atyának, akkor az energiáidat arra fordíthatod, hogy imádd őt, szeresd őt, meghalld a szavát, és megengedd neki, hogy újáteremtse belső lényedet.

 

A közbenjáró olyasvalaki, aki egy másik emberért imádkozik Isten előtt. Komolyan veszi a feladatát. Bizalommal imádkozik, mert tudja, hogy meg van váltva, kegyelemből meg van mentve és segítő szándékkal odaáll a szükséglet és mindenható Istene közé.

A mi részünk a közbenjáró imádságban, hogy a lélek által, Istenre hagyatkozva és figyelve imádkozzunk. Akkor a Szentlélek a szívünkre helyezi azokat a kéréseket és imákat, amelyek az Atya szívéből jönnek.

A legjobb út, hogy bekapcsolódjunk Isten munkájába, a legnagyobb és legszebb szolgálat, hogy másokat Isten elé vigyünk, hogy másokért imádkozzunk.

Az apostoli levelekben is több helyen olvashatjuk a felszólítást:

Ha egy szívvel imádkoztok egymás gondjaiért, Isten rendelésének engedelmeskedtek.

Egymás terhét hordozzátok és így töltsétek be a Krisztus törvényét.”

 

Miközben keressük Isten akaratát , kérnünk kell, hogy adja meg a bölcsességet ahhoz, hogy megtudjuk mikor kell közbelépnünk, és mikor kell csendben maradnunk. Ez bizony sokszor nem könnyű,de tudhatod, hogy Istened ott van Veled, kimeregeti a szívedből a fájó, kavargó vizet, és közel viszi az ő szívéhez.

 

Imáinknak halmozódó hatása van. Amikor egy magas hegyi völgyben gátat emelnek, hosszú hónapokig is eltarthat az építkezés. Ezután a víz elkezd halmozódni a gát mögött, hónapokig, egy évig, vagy még tovább. Amikor a víz szintje eléri a megfelelő magasságot, kinyitják a zsilipkapukat, a víz elkezdi forgatni a generátorokat, és hatalmas erő jön létre.

Ilyen a kitartó, közös imádkozás is. Amikor egyre több ember egyesül imádságban, vagy egyvalaki kitartóan imádkozik, olyan, mintha hatalmas imatömeg halmozódna fel, amíg egyszer csak megtörténik az áttörés, és Isten akarata teljesül.

Az aki a gát száraz oldalán áll, nem láthatja a halmozódó vizet. Gyakran állunk ott... Hűségesen imádkozunk áttörésért a magunk és mások életében, és látszólag semmi sem történik.

Ha nem érkezik is rögtön fizikailag érzékelhető válasz, biztosak lehetünk benne, hogy imánk meghallgatásra talált, soha el nem vész, raktározódik, összegyűlik, kedves az Isten előtt, és az általa kijelölt időben minden ereje kiszabadul.

 

 

 

 

A megszívlelendő gondolatok

Fern Nichols:

Minden gyermeknek szüksége van imádkozó édesanyára

c. könyvéből valók.

 

 

 

Istenre hagyatkozás

Kedves Mindenki!

Minekutána "alaposan" kibeszéltük az ima erejét smiley, engedelmetekkel egy új témát vetnék fel.

Az utóbbi napokban sokszor találokoztam az "Istenre hagyatkozás" gondolatával, tanácsával.

Jókivánságban, igehirdetésben és egyszer az evangélikus napi ige és ima keretében is.

Talán nem véletlen, hogy most többször is "figyelmeztet" erre a környezetem,

de sajnos, még nem teljesen értem az Istenre hagyatkozás "technikáját".

Valami hasonlatosságot azért vélek felfedezni az ima erejével, amivel kapcsolatban azt írtam,

hogy az imádkozó hozzáállása is fontos tényező. Hogy nem elég kérni, de a magunk részét is meg kell tegyük.

Azaz szerintem az Istenre hagyatkozás sem jelentheti a teljes hátralépést,

mondván majd minden eldől, megoldódik, előbbre jut Isten akarata szerint.

Nekünk is tennünk kell, döntenünk kell, cselekednünk kell, stb.

De hol a határ?

Meddig van szabad döntésem és honnantól kell az Isteni "jelekre" hagyatkoznom?

Mert kétségtelenül mindig vannak ilyen jelek, én is több ilyesmiről tudnék mesélni nektek, rengetegről.

Utólag ezt látom, de előre nem látok ilyen tisztán.

Sokszor meg csak utólag derül ki valamiről, hogy az bizony komoly üzenet volt, amit jó lett volna figyelembe venni.

Talán éppen ezért szép ez az egész.

Vannak vágyaim, álmaim, persze.

Tudom, nem kéne, hogy legyenek, de hát nem lennék ember, ha nem lennének.

Tehetek a megvalósulásukért? Vagy csak kicsit? Vagy csak imádkozzak értük?

Vagy csak a türelmetlenség az egész kérdés okozója?

Ti hogyan látjátok ezt?

Segítsetek!

 

Békés és Szeretettel Teli Új Esztendőt kívánok Mindannyiótoknak,

Balázs

.

Istenre hagyatkozás

Kedves Balázs, kedves Mindenki! :D

Az Istenre hagyatkozás  - szerintem - feltételez egy meghitt istenkapcsolatot, amikor az életemben megpróbálom Őt az első, központi helyre helyezni. Ez nem csak hogy napi ima,sőt többszöri ima, hanem az abban lévő öröm is(ki lehet próbálni, egy idő után magától –illetve Tőle :)- megadatik), és akkor a gondolataim, érzéseim, tetteim mögött/bennük  is tudhatom, felfedezhetem Őt. Ahhoz, hogy felismerjük a szándékát, ahhoz szerintem ez szükséges. Különben elnyomják a napi gondok, bajok, az egyszerű szükségleteink  kielégítése. Lassan és kitartóan fejleszthető. De ezerszer megéri!!!

A nagyszerű az, hogy teljesen szabad döntést hagy nekem, nem irányít, vagy követel – csak a Vele való élő kapcsolat miatt lassan már nem is tudom, nem is vágyom nélküle élni,tenni az életem. Egy idő után ugyanis ez határtalan boldogsággal tölt el, ami sokkal több, mint a biztonságérzet, vagy a tiszta lelkiismeret tudata. Ő benned él, és te meg Benne. Te ráhagyatkozol, Ő pedig általad teheti a dolgát.

Akkor könnyű, ha minden úgy megy, ahogy azt mi szeretnénk, és nem kerülünk nagy akadályok, nehéz élethelyzetek elé. Ám az igazi próba, a meghitt kapcsolat próbája mégis ez. Hogy akkor hogyan döntök. Azt mondom, hogy „nem ezt ígérted, hol itt a biztonság, a tenyereden hordozás”, vagy vállalom, hogy ez most nehéz, és nem feltétlenül úgy alakul, ahogy én terveztem, DE…

DE hiszem, hogy Ő látja a távoli értelmét, amit én még nem, hogy az Ő tervei talán egy más dimenziót is felölelnek, amit én nem is érzékelek,hogy lehet hogy a biztonságérzetem oda, de nem hagy el engem, mert ezt ígérte, és tuti biztonságban vagyok Általa és Benne.

Lehet, hogy félek, megdermed a lelkem, minden érzékem tiltakozik, de akkor is biztos lehetek abban, hogy Ő ezt tudja,nincs Rajta kívül, és erőt ad, segít túljutnom rajta . Olyan erőt ad, amit egyedül csak Ő adhat, a legnagyobb erőt, pont akkor, pont úgy, amikor arra szükségem van. Mert ezt is megígérte.

Egyszer kell csak így a karjaiba vetnünk magunkat (mint a rongybaba játéknál, hátrafelé dőlve :)), és ha már megtapasztaltuk, többé nem kételkedünk benne.

Sajnos a jóságos, minden kívánságot teljesítő, körülöttünk mindent elrendező istenképet ebben a kapcsolatban túlnövi az ember.( Ezt meg kell szenvedni.  Vagy lehet óriási kegyelemként ajándékba kapni.) Helyette viszont kap egy olyat, amit már soha nem veszít el.

Egy olyan mély, bensőséges szeretet-bizalom kapcsolatot, ami ember és ember között talán nem is lehet, de ami által mégis tökéletesedhet  az is.

És ez MINDEN.

 

Aki szeretne kicsit belemélyedni a témába, annak ajánlom a következő könyvet:

 Pál Ferenc: Természetes spiritualitás - Meghittségben Istennel

Igaz, akkor arra is rájöttök, hogy nem én vagyok "ilyen okos" :). Na de sebaj! Mert közben meg arra is, hogy ilyen könyveket olvasni jó, és közben az ember remek utazást tesz "saját magában", rengeteg hasznos  és izgalmas felfedezéssel.

És nem mellékesen, jobban szavakba tudja önteni a saját érzéseit és tapasztalatait...

 

A témához még adnék egy verset..Túrmezei Erzsébet egyik fordítása. Mai szemmel nézve talán nem egy nagy alkotás.

Amikor az én fiam volt beteg, akkor találtam egy Gyökössy könyvben (Isten iskolája).

Nekem akkor ez volt az Istenre hagyatkozás - a kapaszkodó. Talán mert pont a félelmeimről szólt...

Ha különösnek, rejtelmesnek
látszanak Isten útjai,
ha gondok örvényébe vesznek
szívem legdrágább vágyai,
ha borúsan búcsúzni készül a nap,

amely csak gyötrelmet ad...
egyben békülhetsz meg végül:
hogy Isten sohasem ejt hibát.

Ha tervei igen magasak,
s irgalma kútja túl mély nekem...
ha a támaszok mind inognak,
ha nincs erő, nincs türelem,
s tekintetem sehol célt nem lát
vaksötét, könnyes éjen át...
egy szikrácska hit vallja mégis,
hogy Isten sohasem ejt hibát.

És ha szívem megoldatlan
kérdéseknek betege lett,
mert elkezd kételkedni abban,
hogy Isten útja szeretet...
minden elfáradt sóvárgásom
békén kezébe tehetem,
s elsuttoghatom könnyek közt is:
Ő nem ejt hibát sohasem.

Azért csend szívem! Engedd múlni
a földi múló életet!
Majd a fényben látni, s ámulni
fogsz: mindig jól vezetett!
Ha a legdrágábbat kívánja,
a legsötétebb éjen át,
menekülj a bizonyosságba,
hogy Isten sohasem ejt hibát!

 

 

 

Ha már verselünk, hát íme még egy!

Kedves Andrea és Mindenki!

Hadd tegyek ide elétek én is egy verset, amit nagyon szeretek. Bár biztos ismeritek ti is.

Babits Mihály: Psychoanalysis Christiana
 

Mint a bókos szentek állnak a fülkében
kívülről a szemnek kifaragva szépen,
de befelé, hol a falnak fordul hátok,
csak darabos szikla s durva törés tátog:

ilyen szentek vagyunk mi!

Micsoda ős szirtből vágták ki lelkünket,
hogy bús darabjai még érdesen csüngnek,
érdesen, szennyesen s félig születetlen,
hova nem süt a nap, hova nem fér a szem?

Krisztus urunk, segíts meg!

Hallottunk ájtatós, régi faragókat,
kik mindent egyforma türelemmel róttak,
nem törődve, ki mit lát belőle s mit nem:
tudva, hogy mindent lát gazdájuk, az Isten.

Bár ilyenek lennénk mi!

Úgyis csak az Úr lát mindenki szemével,
s hamit temagadból szégyenkezve nézel,
tudd meg, lelkem, s borzadj, mert szemeden által
az Isten is nézi, az Isten is látja!

Krisztus urunk, segíts meg!

Óh jaj, hova bujhatsz, te magadnak-réme,
amikor magad vagy az Itélő kéme?!
Strucc-mód fur a percek vak fövenye alá
balga fejünk, – s így ér a félig-kész Halál,

s akkor mivé leszünk mi?

Gyónatlan és vakon, az évek szennyével
löknek egy szemétre a hibás cseréppel,
melynek nincs csörgője, s íze mindörökre
elrontva, mosatlan hull vissza a rögbe.

Krisztus urunk, segíts meg!

Ki farag valaha bennünket egészre,
ha nincs kemény vésőnk, hogy magunkat vésne,
ha nincs kalapácsunk, szüntelenül dúló,
legfájóbb mélyünkbe belefúró fúró?

Szenvedésre lettünk mi.

Szenvedni annyi, mint diadalt aratni:
Óh hány éles vasnak kell rajtunk faragni,
míg méltók nem leszünk, hogy az Ég királya
beállítson majdan szobros csarnokába.

Krisztus urunk, segíts meg!

S amit nagyon szeretek benne:

"Úgyis csak az Úr lát mindenki szemével,
s hamit temagadból szégyenkezve nézel,
tudd meg, lelkem, s borzadj, mert szemeden által
az Isten is nézi, az Isten is látja!

 

Krisztus urunk, segíts meg!

Óh jaj, hova bujhatsz, te magadnak-réme,
amikor magad vagy az Itélő kéme?!"

 

Gondolkodtatok már ezen?

Érdemes elolvasni egy régi elemzést is a versről,

mert nagyon sok érdekes gondolat és összefüggés tartozik hozzá.

Nem másolom be ide, mert nagyon hosszú, de egy link odavezet benneteket.

http://www.lib.jgytf.u-szeged.hu/folyoiratok/tiszataj/02-10/diak.pdf

Főleg a vers utáni második része a cikknek, ami már tényleg a versről szól.

 

Jó szórakozást,

Balázs

Csoda? Csodálatos?

Kedves Andrea,

és Kedves Mindenki, aki még olvas bennünket!

A csoda nagyon fontos! Nem véletlenül emeltem ki többször is az előző bejegyzésemben. Külön fórum téma lehetne, hogy ki és mit ért csodán, kinek milyen csodákban volt része, mi és egyáltalán van-e különbség a csoda és a csodálatos között, biztosan csoda-e, amit annak mondunk, vagy csak Isten törvényei szerinti természetes beteljesülés, stb.

Emberek vagyunk, s természetes, hogy a "csodák" erősítik hitünket. A legtöbb nem hívő is azt mondja, hogy majd hiszek Istenben, Jézusban, ha látom őket vagy ha érzékelem csodáikat. S fel sem tűnik nekik, de gyakran nekünk sem, hogy szinte másodpercenként csodákban van részünk. Magasra tesszük a lécet...

Társak vagyunk már most az együtt gondolkodásban, a hitünk keresésében, erősítésében, egymás keresésében és erősítésében, és persze az együtt imádkozásban is, melynek erejéről már korábban írtam. Óriási dolog ez! Kevesen vagyunk, de egyre többen! Csak hallassuk hangunkat, találjunk egymásra, bíztassuk egymást és hívjunk és bíztassunk másokat is. Találjuk meg minél többen saját békénket, Istenünket magunkban (Ő velünk van minden napon a világ végezetéig!) és egymásban, testvéreinkben. Az út: a szeretet! Az út nehéz (keskeny), és Isten ajándéka, ha ebben igazi társra, társakra lelünk.

Létezik és vár ránk egy egészségesebb, boldogabb, békésebb világ ...  nem csoda, csak egyszerű Isteni törvények szerinti beteljesülés. Kizárólag rajtunk múlik, hogy rátalálunk-e, hogy végre visszatalálunk-e ebbe az Isteni (paradicsomi) világba.

Egyszerűnek tűnik ezt tudni, elmondani vagy leírni ide nektek, de megtalálni nekem is nehéz. Együtt talán könnyebb ...

 

Szeretettel

Balázs

 

Fórum

Kedves KereszTezők!

Örülök, hogy felfedeztem ezt a lehetőséget a honlapon.

Sokat segíthetünk egymásnak, sokat tanulhatunk egymástól azzal, hogy elmeséljük saját gondolatainkat és tapasztalatainkat.

"Az ima ereje" értelemszerűen vezértémája lehet ennek a fórumnak, hiszen ez a kereszTező fő alapvetése és eszköze.

Örömmel szedem össze ezzel kapcsolatos élményeimet, elképzeléseimet, és remélem hamarosan elétek tárhatom őket.

 

Alázattal végezd a dolgod,

Boldogíts és úgy légy boldog!

Balázs

Isten hozott!

Kedves Balázs!

Szeretettel köszöntünk a csoportban és a honlapon is!

Számunkra is öröm, ha új, lelkes taggal bővül ez a kis közösség.

Andrea

Az ima ereje

Kedves KereszTező Társaim!

Az ima ereje!

Nem tudom, gondolkodtatok-e már ezen, de valamilyen összefüggésben már biztosan. Mindannyiunkban, akik imádkozunk, mindig felmerül a kérdés, hogy vajon jól imádkozom-e, eleget imádkozom-e és vajon lehet-e még valamit tennem annak érdekében, hogy minél előbb célba érjenek és teljesüljenek az imáimba foglalt kéréseim, vágyaim.

Andrea nem véletlenül vette fel elsőként a fórum témái közé ezt a kérdést, hiszen a kereszTező egy imacsoport, melynek sikere nyilvánvalóan összefügg imáink erejével. Napok óta gyüjtögetem a gondolataimat, s most megpróbálom őket picit rendszerezni és itt írásban elétek tárni. Még suta és messze nem teljes, de teszem ezt abban a reményben, hogy felkelti az érdeklődéseteket, hozzászóltok ti is, kiegészítetek, kijavítotok, és egy együttes csiszolással lassan kialakul egy közös vélemény, melynek mentén imáink ereje nőhet.

Menjünk hát előre, gyertek, segítsetek!

Rengeteg féle ima van, bűnvalló, hálaadó, dícsérő, áldó, kérő, stb.. Itt most azért alapvetően én a kérő ima erejével foglalkoztam, de persze sokat lehetne értekezni a többiről is, és azok fontossága sem törpül el emellett. Megemlíthető lenne még az ima helye, ideje, testhelyzete, stb., ha majd úgy gondoljuk, bevesszük ezeket is az ima erejét befolyásoló tényezők közé. Én itt most "csak" 4, általam fontosnak vélt tényezőt említek meg. Úgy bevezetésképpen.

Az ima ereje lényegében szerintem a következőktől függ:

  • Az imádkozó alázatától
  • Az ima tárgyától
  • Az imádkozó hozzáállásától
  • Az imádkozók számától

Az imádkozó alázatától, szerénységétől szerintem azért függ, mert Jézus is ezt kéri tőlünk. "Aki a legkisebb közöttetek, az a legnagyobb!" Aki felemeli magát, aki úgy gondolja, hogy amit kér, az jár neki, akiből hiányzik az a felismerés, hogy minden, amit kapunk Isten ajándéka, az nyilvánvalóan kevésbé találhat meghallgatásra. Az ilyen ember nem is kér, hanem inkább követel.  Piszkos, hazug lélekkel, számítóan, visszaélve Isten kegyelmével kár is az imába belekezdeni. Aki őszintén belátja, hogy valójában arra sem méltó, hogy kérjen, az számíthat Isten segítségére és akár csodára is.

Az ima tárgyától szerintem azért függ, mert nem említhetünk, kérhetünk imáinkban olyasvalamit, ami Isten törvényeivel ellenkezik, vagy komolytalan. Nem kérhetek bajt vagy halált senkire és nem kérhetem azt sem, hogy holnap nyerjem meg a lottó főnyereményt. Ilyen csodára ne számítson senki!

Az imádkozó hozzáállásától szerintem azért függ, mert nem elég őszintén, alázattal kérni valamit, de oda kell tegyük az ima mellé a magunk részét is. Nem elég azt kérni, hogy sikerüljön a holnapi vizsgám (ez sem egy jó kérés, csak a példa kedvéért!), ha én nem tanulom meg az anyagot, akkor biztosan nem fog sikerülni. Mindig meg kell nézni azt is, hogy egy kérésem vagy vágyam beteljesüléséért mit tudok én tenni, mit kell nekem hozzátennem, s azt megtettem-e. Csodára várni? Ölbetett kézzel?

És rímel erre a három előző gondolatra a kedves zsidó vicc, amikor Kohn perel az Istennel (nem imádkozik!), hogy "Édes Istenem, én miért nem nyerek soha a lottón?" S leszól neki Isten, hogy "Kohn, legalább egy szelvényt vegyél már egyszer!" Azaz legyen bennünk alázat, ne kérjünk komolytalanságot és a magunk részét is végezzük el a "siker" érdekében.

Nem véletlenül áltam meg az első három gondolat után egy picit és összegeztem az eddigieket.    Mert a negyedik tényező, hogy függ az ima ereje Az imádkozók számától, a kereszTező imacsoport szempontjából a legfontosabb. Hisz itt a lényeg! "Ha ketten, hárman összegyűltök az én nevemben, én veletek vagyok!", mondja Jézus. Hát mi az igazi erő, ha nem ez? Hogy az Úr velünk van! Ezért fontos az is, hogy megadhatjuk imáink pontos időpontját, a napot és az órát is a kereszTező honlapján. S ha azon a napon és abban az órában már ketten vagy hárman imádkoznak a daganatos gyermekekért, annak erejét Jézus jelenléte is emeli.  Ezért fontosak a közös Misék, Istentiszteletek is. És az imák ereje ezen alkalmakkor nem csak összeadódik, de Jézus jelenlétével meg is sokszorozódik. Hasznájluk ki ezt az ajándékba kapott kegyelmet és legyen részünk az életet segítő csodákban.

Végül felvetődik a kérdés, hogyan mérhetjük imáink erejét? Ahogy én tapasztaltam, és cáfoljatok meg, az Istennek kedves ima kivétel nélkül mindig meghallgatásra kerül. S akkor azt mondjuk, meghallgatott az Úr! De hogyan teljesülnek imáinkba foglalt kéréseink, vágyaink? Mindig a megfelelő helyen, időben és összefüggésben! A hely, s az idő is fontos nagyon, persze, de a legfontosabb az "összefüggésben"! Ez az, amit az ember gyakran nagyon nehezen ért meg. Mert nem mindig azt és úgy kapjuk, amit és ahogyan kértünk. Lehet, hogy észre sem vesszük az összefüggéseket. Ezek már Isteni területek, amik gyakran nem láthatóak, sokszor nem érthetőek. Gyakran nyilvánvalóak, s felismerjük őket azonnal vagy máskor csak évekkel később, amikor valami egyszercsak elnyeri végső értelmét, amikor összeáll egy kerek kép és megvilágosodik előttünk valami, ami annakelőtte kuszának és értelmetlennek tűnt. Volt már ilyenben részetek biztosan. Olyankor ha csak egy pillanatra is e rohanó, őrült világban, de elönt minket az igazi boldogság ... 

Szeretettel

Balázs

 

 

Csoda

Kedves Balázs!

Nehéz dolgot említesz itt... A CSODÁT.

Azt a dolgot, amiről tudjuk, hogy nem erőszakolhatjuk ki, hogy nem vagyunk méltók rá, hogy az Úr nem úgy működik, mint akkor, mikor emberként köztünk járt.

A CSODA, mikor nincs semmi gond az életünkben, apró örömöket, az élet szépségeit, beérett döntéseket, bizonyosságokat takar.

A CSODA, mikor ilyen beteg a gyermekünk, csak egyet jelent: A CSODÁT!!! A gyógyulást. Képtelenek vagyunk nem azt kérni, nem abban reménykedni, mert szülőként így vagyunk teremtve. Remélhetőleg tudja ezt, érti ezt, pont ilyennek szeret a mi Gazdánk.

És érti a félelmünket is: mi lesz, ha nem így történik? Akkor mit lépünk? Milyen irányt vesz a hitünk és az életünk?

Ez talán az a kérdés, amire nem tudhatjuk a válaszunkat, a döntésünket... csak ha már benne vagyunk. Ezért magunktól is félünk.

Nagyon mélyre kell ahhoz szállni, hogy BIZONYOSSÁGunk legyen... Hogy érezzük, hogy AKKOR IS, hogy MÉGIS!

De onnantól már MÁS élet kezdődik.

Nehéz ez...Hosszú és keserves. Sokak életében, talán a legnehezebb. Egyedül nem mindig sikerül jól végig küzdeni.

Jézus jó társ, megbízható, megértő és hűséges társ. A küzdésben nincs nála nagyobb!

Mi talán abban tudunk társak lenni, hogy Őt társnak ajánljuk...

Andrea